"Hol lesz a következő Szilícium-völgy?"
2013. október - Két éve éltünk a Szilícium-völgyben, amikor elkezdtem összeírni, hogy milyen a környékünk, a helyi életmód, és miért különlegesek a mindennapok.
Hol lesz a következő Szilícium-völgy? Úgy hallottam, hogy most Bangalore-ban alakítanak ki egy technológiai parkot.
Ezúttal a helyi madarász egyesület önkéntes túravezetője hozta fel a témát, egy vasárnap délelőtt, miközben a San Francisco-öböl déli részén lévő mocsaras területen figyeltük a helyi és az itt telelő madárvilágot. Két éve kezdtem a Googlenél, ami a kérdéssel együtt remek apropó volt egy újabb beszámolóra a helyi élményekről.
A Szilícium-völgy a jól működő IT ipar szimbólumává vált. Politikusok, újságírók, vállalkozók hozzák fel példaként, szembeállítva a kormányzati IT beruházások gyakori kudarcaival (pl. ObamaCare netes oldala). Jópáran elemezték már a siker lehetséges összetevőit, hivatkozva a pénzre, a szaktudásra, a jogi környezetre, a kiszolgáló infrastruktúrára és nem utolsó sorban az időjárásra is. Mégis, Boston és New York kisebb startup inkubátorai kivételével eddig még nem alakult ki olyan alternatív központ, amely legalább megközelítően hasonló környezetet teremtett volna.
A “völgy” a San Francisco-öböl délnyugati részén, a San Francisco és San Jose közötti, kb. Vas Megye méretű terület, egymásba érő kisvárosokkal. Az összes aktívan dolgozó ember közül majdnem minden harmadik valamilyen technológiai cégnél alkalmazott, a völgyben kb. 250.000, az öböl tágabb környezetében kb. 400.000 mérnök dolgozik. Szó szerint minden sarkon van egy IT cég, becslések alapján is legalább ezer befutott és több mint tízezer friss startup fejleszt itt valamilyen terméket vagy szolgáltatást. A koncentráció elképesztő, nem lehet kikerülni a hatása alól.
San Francisco-öböl, egymásba érő kisvárosokkal
A “szakember-sűrűség” fontos része a cégek működésének. A nagy cégek és a startupok számára is az a túlélés és siker kulcsa, hogy minél több tehetséges embert hozzanak össze egy helyre, és a lehetőségeikhez képest a legnagyobb szabadságot és a legérdekesebb problémákat adják a mérnököknek. Az üzleti ötletek a legritkább esetben egyediek, a cégek gyakran ugyanazt a feladatot akarják megoldani, ugyanazért a piacért versenyeznek. A pénzügyi siker a megvalósítás minőségén múlik, nem engedhetik meg maguknak, hogy a mérnökök céget váltsanak, pusztán azért, mert valamilyen bürokratikus vagy management akadályba ütköznek az adott szervezeten belül.
Például az elmúlt közel fél évben egy olyan komponensen dolgozok, ami egy ötletelésből nőtt ki előbb 20%-os, majd teljes idős projektté. Több üzleti és technológiai területtel dolgozunk rajta, mégsem szükséges hozzá ütemezési terv, adminisztráció, reporting, felülbírálás vagy ellenőrzés. Csinálhatnánk bármelyiket, de igazából senki sem igényli. A projektkezdéssel kb. egyidőben egy helyi startup egy nagyon hasonló probléma megoldására keresett meg, kisebb csapattal, de hasonlóan szabad beosztással lehetett volna elvállalni. Lehet hogy csak azért figyeltem fel rá, mert amúgy is a témával foglalkoztam, de az időzítés meglepő volt.
Google központ
A kreatív szabadságnak és kísérletezésnek azonban van árnyoldala is: nem minden próbálkozás vezet sikerre. Akár a legkisebb prototípusról, akár teljes cégek üzleti modelljéről és termékvonaláról beszélünk, minden esetben ott a lehetőség, hogy nem lesz “elég jó”. A startupok nagyobb része néhány hónapon vagy éven belül megszűnik, csak egy töredék százalékukból lesz sikertörténet.
Talán itt van a legfontosabb különbség a kormányzati projektekkel szemben: egy bürokratikus szervezetnek lételeme és önigazolása, hogy mindent előre meghatároz és kiszámíthatóvá tesz. Nem tud mihez kezdeni egy mindenhol jelen lévő bizonytalansággal, helyette előírja a pénz beosztását, biztosítékokat kér mindenféle esemény ellen. Csakhogy mire a szerződő felek kölcsönösen egyetértenek a főbb garanciákban, addig a Szilícium-völgy agilis cégei már három termék-iteráción is túl vannak, kettőt kipróbálva és eldobva, a harmadikkal is elkészültek, és azzal már a felhasználói elégedettséget mérik. A fejlesztés és a próbálkozások sebessége sokkal fontosabb, sokkal több előnyt ad, mint egy egyetlen átadásra kihegyezett “bombabiztos” folyamat.
A kísérletezésekből munkán kívül sincs hiány. A DIY mozgalom (Do / Design It Yourself - Csináld / Tervezd Magad) széles támogatói és résztvevői bázissal rendelkezik itt. A gyerekek számára külön iskolai foglalkozásokat szerveznek, ahol megtanulnak fából, fémből, később elektronikából és szoftverből is szinte bármit építeni. Amire elérik a középiskolát, addigra olyan készségszinten kezelik ezeket, hogy az iskolák között robotépítő versenyeket is szerveznek.
3D nyomtatott tárgyak
A szülők számára hasonlót biztosít számtalan klub, ahol el lehet végezni a heggesztő, a CNC-gép kezelő, lézervágó és üvegfújó tanfolyamokat, majd utána havidíjért lehet használni a klub felszerelését tetszőleges tevékenységhez. A többség alapvetően csak magának bütyköl, de rendszeres kiállításokat és vásárokat szerveznek az elkészült munkákból, tovább bátorítva az érdeklődőket. Néhány érdekes ötletet felkap a sajtó is, legutóbb például a “csináld magad autonóm tengeralattjáró robotra” lehetett rácsodálkozni.
Maker Faire Bay Area
Mára a kutatás sem a nagy állami laboratóriumok privilégiuma. Az utcánkban található egy biológiai labor, ahol bárki megismerheti a laborhasználat helyes módját, részt vehet olyan közösségi projektekben, mint biolumineszcens (pl. mozgásra világító) baktériumokkal való kísérletek, vagy 3D sejtnyomtató készítése. A helyi klubtagok számára rendelkezésre áll rengeteg laborfelszerelés, kémcsőrázó, tömegspektrométer, magasnyomású kamra, és jó kapcsolatuk van olyan szolgáltatókhoz, akik DNS-szintézissel foglalkoznak.
A sejtnyomtató projekt indulása
Az sem marad teendők nélkül, aki a helyi közösségek életén politikamentesen akar segíteni: nonprofit, független szervezetek dolgoznak azon, hogy az iparban tapasztalatot szerző mentorokat összekössenek középiskolás és egyetemista fiatalokkal, akik aztán az ebben szintén partner önkormányzatoknak, megyéknek vagy állami szervezeteknek készítenek kutatás-fejlesztési projekteket. A témák az élet minden területére kiterjednek: városfejlesztés, kórházi eszközök apró és nagyobb módosításai, levegőszűrők és légszennyezés-figyelők, az idősellátás javítása, helyi termesztésű ételek, vagy végül, de nem utolsó sorban informatikai rendszerek.
A Code for America egyike a nonprofit szervezeteknek
Tegyük hozzá ehhez az évente több mint 300 napsütéses napot és kellemes hőmérsékletet, a természetjáráshoz, óceánparthoz és a hegyekhez egyaránt közel lévő földrajzi elhelyezkedést, és máris látszódik, hogy a Szilícium-völgy lemásolásához sokkal többre van szükség, mint egy ipari park létrehozása.
Mountain View időjárása, a fehér terület a zavartalan napsütést jelöli
Az elképzelés azonban nem lehetetlen, de nem elsősorban a technológiai parkon múlik, sokkal inkább az embereken. Kell hozzá a hasonló érdeklődésű és képességű emberek koncentrációja, egy nagy adag “can do” (“meg lehet csinálni”) attitűd, kíváncsiság, érdeklődés és nyitottság, a sikertelenség kockázatának elviselése, és persze a bürokrácia hiánya. A jól működő példa rendelkezésre áll...
Írj nekünk!